Köszönöm a barátságod...

   Nem elég. Nem elég, hogy szenvednem kell a hőségben... Alig győzöm inni a sok jeges málna szörpöt. Gyűlölöm. Gyűlölöm a meleget. Gyűlölöm a hőséget...
   És igen, erről beszélek, miközben arcomról a verejték foltokat törlöm. Mintha ez lenne a 'nagy' problémám, hogy megsülök. Mintha emiatt lennék ideges. Mintha emiatt lennék feszült.
   De nem. Nem ez a bajom. Te vagy a probléma...
   Amikor azt mondom, "én mindent tudok", azt komolyan is gondolom... Tudom. Tudom, hogy miket mondtál/mondasz rólam. Elmondták, és tudom őket... És biztos találnánk olyat, amit nem tudok, de mondtál...
   Viszont engem egy cseppet sem érdekelt. Nem utáltalak meg ezért, nem gyűlöltelek ezért...
   Vicc az egész. Vicc, amikor elgurul a gyógyszered, és kiszabadul a ketreced állatja. Aki mindenkit eltapos az útjából. Beleértve engem is.
   A legmélyebb pontomba tapostál bele. Ami azóta fájdalmat okoz. Kínt, és szenvedést. És te ezt észre sem veszed...
   Aztán persze, az állat visszamegy a ketrecbe, és te újra jó vagy.
   Majd ez elölről kezdődik.
   És én ezt nem akarom. Kiakarok szállni a vidámparki kerékből, ami megy körbe-körbe, és körbe. De nem tudok. Itt ragadtam. A játékon vagyok...
   Félhetek, hogy a kerék újra a mély pontba visz, és az állat újra rám szabadul... És ez a te hibád!
   Remegek, nem tudok mit csinálni...
   Remélem örömmel mondod el magadról, hogy tökéletes vagy. Nyilván annak látod magad, ha más gyengeségét támadod. Mert aki nem olyan mint te, az rossz?!
   Mert szerintem nem... Különbözőek vagyunk, de nem jobbak vagy rosszabbak... Csak mások.
   És te, aki barátodnak mondasz, ezt nem fogadod el. Szidtál, amikor én valamit máshogy gondoltam. Azt mondtad a felfogásom a rossz. Persze... Az nem jutna eszedbe, hogy csak a véleményem a más...
   És én egy percre se szidtam a tiedet. Én elfogadtam...
   Remélem még mindig nagy hívőnek tartod magad. Mert ha igen, akkor gondolkozz el a "Szeresd felebarátodat, mint magadat" elven. És csak utána szidd az embereket, akik nem ártottak neked.
  Vicces, hogy jól ellehet lenni veled. Mosolyt, boldogságot tudsz vinni az emberbe.
   De szomorúságot is...
   És az a legnagyobb vicc, hogy nem tudlak leszarni, elfelejteni, semmibe venni. Nagy vicc az egész... bár nem nevetek rajta. Bárcsak tudnék nevetni rajta... De nem megy.
   Mert fáj, de azért köszönöm a barátságod...