"Elvesztettem az anyámat. Elvesztettem az egyik gyerekemet. Magamat nem veszíthetem el."
A hidegre, és a síró gyerekre kelt. Úgy mint mindennap. Anyja házában élt, ő is tartotta el. De az anyja meghalt. Pont amikor terhes lett.
A házat megkapta, de fenntartani nem tudta. Próbálta eladni a bútorokat. De lassan azok is elfogytak. A számlákat nem tudta fizetni, így mindent kikapcsoltak.
Erőt akart venni magán. Nem akarta a másik gyerekét is elveszíteni. De nem kapott állást. Viszont tennie kellett valamit.
Eladta magát, hogy ne éhezzen a gyermek. Eladta magát, hogy ne keljen még egy valakit elvesztenie. Eladta magát, hogy jobb élete legyen...
Nem éhezett többé a gyerek, és nem is fázott. Lett pénz kenyérre, fára.
De a teste egyre sebesebb lett. Lila foltokkal volt tele. Keményen bántak vele. Már nem csak lelki fájdalmai voltak, hanem testi is. Az ütések, a fojtogatások, az erős kezek.
Mindig amikor férfival volt, a megerőszakolására gondolt. Nem tudott szabadulni az emléktől.
Sokszor volt a kertben, halott gyereke teteme fölött. És akkor sosem emlékezett arra, hogy van egy élő kisgyereke is, bent a házba. Egyszer egész este a tetem fölött sírdogált. Míg bent a másik gyermek a saját szarában fetrengett, sírdogált. Gyenge volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése