Mindig vártam az első hó lehullását. Minden évben. És nem azért, hogy hógolyózhassak, vagy hóembert építhessek. Hanem azért, mert nekem a hó jelentette a karácsony közeledését. És én imádtam a karácsonyt...
Egyik ilyen, első téli hóesésben édesanyámmal a városban sétáltunk. Levetettem sapkámat, hátha érzem majd fejemhez koppanó pelyheket.
-Itt lefordulunk jobbra?-kérdeztem izgatottan édesanyámat. Mosolygott, és lefordult. Nagyon boldog lettem, persze tudta miért akartam lefordulni. Ebben az utcában rengeteg gyönyörű bolt volt, és a kirakataikban mindig találtam valamit, ami nagyon megtetszett. Gondoltam, majd most is így lesz, és ha édesanyám látja rajtam, hogy mennyire elnyerte tetszésemet, akkor talán. Talán ott hever majd a fa alatt.
Elértünk a cipő bolthoz. Azonnal kiszúrtam valamit, két kezemmel megfogtam a hideg kirakat üveget. Fejemet is jól odanyomtam, és csak néztem. És csak néztem.
Beleszerettem egy bakancsba. Nem volt nagy dolog, de nagyon megtetszett. gyönyörű munka volt. Nagyon szerettem volna a lábamra húzni...
Édesanyám jól tudta mit nézek, jól tudta mennyire tetszik nekem az a cipő.
Reméltem. Reménykedtem abban, hogy megkapom. Izgatott voltam attól a naptól kezdve. Este mindig csak az a cipő járt a fejemben.
És eljött. Eljött a karácsony napja. Gyorsan magamra kaptam valamit, és már futottam is a fához, ahol már ott volt az anyám. A fa alatt egy cipős doboz alakú becsomagolt ajándék hevert. Az én cipőm, gondoltam. Nagyon boldog lettem, már alig vártam, hogy abba járhassak.
A földre vetettem magamat, majd tépni kezdtem a csomagolást. És igen, egy cipős dobozt rejtett.
Remegett a két kezem, amivel levettem a doboz tetejét.
És ott volt. Ott volt egy használt, saras, szakadt, régi bakancs. Nem az én cipőm volt, nem az enyém... Ez valami más volt. Valami régi szar... Egy mocskos cipő.
Édesanyámra néztem, aki mosolygott. Várta, hogy megszólaljak, várta, hogy mondjak valamit...
Direkt csinálta. Tudtam, hogy uralkodni akar fölöttem. Tudtam, hogy nem szerethet, ha ilyet megtesz. És tudtam, hogy bármikor bánthat... bármit megtehet. Ki voltam neki szolgáltatva.
-Köszönöm.-mondtam, és egy egy hamis mosolyt festettem az arcomra.
Egyik ilyen, első téli hóesésben édesanyámmal a városban sétáltunk. Levetettem sapkámat, hátha érzem majd fejemhez koppanó pelyheket.
-Itt lefordulunk jobbra?-kérdeztem izgatottan édesanyámat. Mosolygott, és lefordult. Nagyon boldog lettem, persze tudta miért akartam lefordulni. Ebben az utcában rengeteg gyönyörű bolt volt, és a kirakataikban mindig találtam valamit, ami nagyon megtetszett. Gondoltam, majd most is így lesz, és ha édesanyám látja rajtam, hogy mennyire elnyerte tetszésemet, akkor talán. Talán ott hever majd a fa alatt.
Elértünk a cipő bolthoz. Azonnal kiszúrtam valamit, két kezemmel megfogtam a hideg kirakat üveget. Fejemet is jól odanyomtam, és csak néztem. És csak néztem.
Beleszerettem egy bakancsba. Nem volt nagy dolog, de nagyon megtetszett. gyönyörű munka volt. Nagyon szerettem volna a lábamra húzni...
Édesanyám jól tudta mit nézek, jól tudta mennyire tetszik nekem az a cipő.
Reméltem. Reménykedtem abban, hogy megkapom. Izgatott voltam attól a naptól kezdve. Este mindig csak az a cipő járt a fejemben.
És eljött. Eljött a karácsony napja. Gyorsan magamra kaptam valamit, és már futottam is a fához, ahol már ott volt az anyám. A fa alatt egy cipős doboz alakú becsomagolt ajándék hevert. Az én cipőm, gondoltam. Nagyon boldog lettem, már alig vártam, hogy abba járhassak.
A földre vetettem magamat, majd tépni kezdtem a csomagolást. És igen, egy cipős dobozt rejtett.
Remegett a két kezem, amivel levettem a doboz tetejét.
És ott volt. Ott volt egy használt, saras, szakadt, régi bakancs. Nem az én cipőm volt, nem az enyém... Ez valami más volt. Valami régi szar... Egy mocskos cipő.
Édesanyámra néztem, aki mosolygott. Várta, hogy megszólaljak, várta, hogy mondjak valamit...
Direkt csinálta. Tudtam, hogy uralkodni akar fölöttem. Tudtam, hogy nem szerethet, ha ilyet megtesz. És tudtam, hogy bármikor bánthat... bármit megtehet. Ki voltam neki szolgáltatva.
-Köszönöm.-mondtam, és egy egy hamis mosolyt festettem az arcomra.
